Fonalas kreatívkodásaim

Ha azon filoztok, hogy mi a helyzet velem, mért nem írok...nos, hát mert lényegében nincs amiről.
Mostonába mindig közbejön valami és nem tudom véghezvinni a kötés-horgolás terveimet, pedig annyi meg annyi mindent szeretnék készíteni...na, de mindegy, lassan csak megleszek egyszer az egésszel.

Most hogy megjött a tavasz és jó idő van, egyre többet vagyunk a friss levegőn a babócámmal. Ha meg a házban kuksolunk akkor is van elég sok tennivaló : nagytakarítás (n felvonásban) konyháskodás (minden nap azon töröm a buksimat, hogy mit is tudjak főzni a Patrikomnak ami annyira nem terheli meg az ő pocakját, merthát a mi kajánkból is kikunyerál mindig egy keveset) nettezés (ami, mostanába megint elhatalmasodott rajtam, valahogy vissza kell h vegyek belőle)...és íme akkor itt van már az este és néha-néha annyira jól esik tétlenül elnyúlni a tévé előtt, hogy az már fájdalmas. Fájdalmas, mert így nem haladok semmivel.

Mostan is egy zoknit készülök kötni a manómnak, hogy ne fagyjanak le a pityokái a házban, és annyira de annyira megszenvedtet. Mármint a zokni. Valamikor 8-9 éve kötöttem utoljára zoknit (de akkor sokat, ha jól emlékszem 5 párat, és mind ajándékba) és bíza elfelejtettem a "technikáját", de két sikertelen fél zokni után eszembe jutott az elkészítési modja.

Na meg aztán mindjárt itt van a húsvét és én úgy,de úgy szeretnék kötni egy tyúkocskát két kis csibével. Már a mintát is megszereztem, ki is másoltam a füzetecskémbe, csak elő kell kotorászam a megfelelő fonalakat és máris kezdhetek neki...ja és persz ehhez kell egy pár nyugodt órácska, merthát úgy nem lehet alkotni, hogy minden percben felugrok és a "Patrik nem szabad" szokat halatva máris repülök a manómért, hogy "a veszély mentes övezetbe" visszaszállítsam őkegyelmét (a kiságyban 10 percnél többet nem hajlandó ülni, peh! ráadásul jó nagy!mégpedig nekem).

Na meg aztán az etetőszékjébe is szeretnék valami nagyimintás kockákból huzatot horgolni ... arról meg hogy magamnak mit is szeretnék készíteni inkább nem is mesélek.