Mivel elég vastag fonalat vásároltak hozzá (gyapjú és műszál keverék ) picit nagyobb méretbe kellett megkössem mint amekkora most pont jó lett volna a kis Pannának. Sokat próbálgattam, kisebb és nagyobb tűvel is és végül az 5-ös mellett döntöttem.
Sokat számolgattam, méregettem de élveztem csinálni. A kardigánt egyben kötöttem, raglános megoldással, mert nem szerettem volna varrogatni, hisz akkor a varrás mentén még vastagabb lett volna.Főleg a raglán résznél kicsit megszenvedtem vele, harmadszorra sikerült eltalálnom a megfelelő apasztást. :)
A másik mérgesítő dolog a gombok kiválasztása volt. Szerettem volna kis virágos gombokkal ellátni, de sajnos sehol a városban nem találtam ilyen fazonú gombot, mi több még kisméretű gombra is alig akadtam.
A jól bevált kis cipő modell.
A sapkával is bajban voltam. Elméletileg olyan újszülött méretett készítettem, a kis bundám pár hónapos fej mérete után kötöttem meg, de még ez is nagy lett, legalábbis ahogyan én láttam, ugyanis amikor átadtam az ajándékot szerencsém volt meglátni a kis Pannát is. Mondtam is nekik, hogy nem gondoltam hogy Panna ilyen kicsi (mivel az én fiam nagy méretekkel rendelkezett születésekor, hajlamos vagyok elfelejteni hogy minden kisbaba nem ekkora születésekor :)), ezért nézzék el nekem ha esetleg most nem lesz jó a kislányukra. Mondjuk még mindig jobb ha picit nagyobb, majd belenő. :)
Mindent összevetve, örömmel készítettem, hisz olyan tündériek a kisbabák a kötött holmikban, legalábbis az én szememben.

























