Fonalas kreatívkodásaim

Hiába szenvedtem a blokkolással, nem maradt meg a szép formája. Szerintem a fonal a hibás (akrilból készítettem).

De azért a mintát szépen kiadta. Nemde?

Nekem nagyon tetszik. Anyumnak is tetszett.

Itt éppen kibontotta. Ezt mondta: Jé, köttél nekem egy blúzot?! Én meg: Persze. Te tudsz kötni én meg szülinapodra kötök egy blúzot?

Itt már rájött hogy sál: De ezt hogyan kell hordani? kérdezte. Elmagyaráztam neki.

Itt senki nem hord ilyen féle sálat, csak a hagyományosat. Itt látszik az igazi színe a sálnak, olyan türkizkék féle. :D Amugy a képeken még szerepel apukám, a tökmagom meg én. Ja és az első dobos tortám az asztalon.

Kérem szépen az úgy kezdődött, hogy.... takaró leírást kerestem Patrikomnak. Bekapcs számítogép, inyternyet, gugli (google), keresőbe beír: takaró. Helyesbítek : kötött, horgolt takaró. Eredmény : egy halom oldal. Kutikálok, keresgélek, ráakadok a blogokra (itt az én bloglistámba szereplőkre gondolok), végig gördítem az egerem rajtuk és min akadnak meg szép szemecskéim? Hát nincs olyan kézimunkás blog amelyiknek a tulajdonosa nem probálkozott volna meg valamilyen kendő elkészítésével. Na ez igen, a kendők a menők a netten DE én most nem ezt keresek. Vissza a takarókhoz.... a többi már történelem, azaz megírott történelem (lásd előbbi bejegyzéseimet :D)

Igen ám de eltelt 2 hónap és a mindennapi látogatásaim során, valamelyik blogon mindig rám kacsintott egy kendőcske és szép szavakkal hívott, hogy készítsem el őt. Jött a replika egy másik blogról: nem, nem őt, hanem engem! aztán beleszólt egy harmadik, negyedik... amíg egy háború nem kerekedett. Gondoltam, majd befejezik, ha nem reagálok rájuk. Igazam volt. Feladták a harcot. Igaz beletelt majdnem egy hónapba. De addigra az ötletet beleültették a buksimba és a tegnapi nap gondoltam, hogy tényleg jól jönne nekem egy kendő, mert a nyakam mindig didereg, amolyan kendő-sál keverékre gondoltam. Nézelődtem is, de még nem tudtam dönteni. Egyik szebb a másiknál. Segítség! Hogy válasszak???